Barátnőim már jó ideje tudják, hogy az egyik álmom egy olyan intézmény megalapításának a gondolata, ahol családias légkörben nevelkedhetnek a gyermekek. Személyre szabott gondoskodás és az értő odafigyelésre jusson elég idő.

Ez az álom fiam Levente és felesége Klári segítségével valóra válik. Ők voltak, akik bátorítottak és lehetőséget adtak.

És hogyan került a katica a falra? A barátnőim segítségével. Egy péntek esti közös vacsoránál felajánlották, hogy megfestik a falra Katalinkát. Többszörös időpontegyeztetés után összejött a találkozó. Volt, aki egyenesen a Balatonról jött Érdre a bölcsődébe. Az elindulás nem volt egyszerű. Én már korábban elindultam Százhalombattáról, hogy még egy kis ebédnek valót beszerezzek. Éppen megérkeztem, amikor jön a telefon.

• Ildi viszel laptopot?
• Nem. Kellett volna?
• Igen.
• Én már itt vagyok Érden. Nem tudsz te hozni?
• Nem.
• Akkor mi legyen?
• Hívd fel a Veráékat!

• Szia Vera! Elindultatok már?
• Igen elindultunk.
• Tudnátok hozni laptopot?
• Most forduljunk vissza?
• Igen.
• Balász fordulj vissza!
• Miért?
• Mert elhozzuk a laptopot!
• Rendben.

Lett laptop. Lett projektor.

Jött a következő kérdés;

• Ildi van ceruzád?
• Nincs.
• És radírod?
• Nincs.
• Elszaladok az Intersparba és lesz.

Lett ceruza, lett radír, laptop és projektor.

• Ildi van internet?
• Nincs.
• Balázs nekünk van a telefonon korlátlan internet össze tudjuk kapcsolnia laptoppal.

Erről a napról eszembe jutott egy mese „A kőleves”

Ezek után következett a festés. Előkerült Zsazsy festőkészletéből az ecsetek és a varázs festékek. Veráék felrajzolták a katicát ceruzával. Majd elkezdték festeni Katalinka piros szárnyát. Mi Zsazsyval kevertük a színeket. Festés, kontúrozás, színkeverés, festés, kontúrozás, színkeverés. Mire felnéztünk már beesteledett. Nem baj. Folytatjuk jövő héten.

Folyattuk és kész lett. Gyönyörű lett. A miénk lett.