Tavalyi év egy különleges év volt a gyermekek számára. Mikor kicsik voltak, az otthonomban nyaralhattak. A tavalyi évre viszont már kinőtték a kis házamat, így helyszínt kellett keresnem és elmondhatom a legjobb lehetőség nyílt számunkra. Egy hétre megkaptuk a Dunafüredi Közösségi Házat.
Családias környezetben, nagy tágas helységekkel, kerttel, terasszal. Az egy hét alatt, a ház földszintjének minden részét kihasználtuk.
A kertben, egész héten ott állt a trambulin, amit minden percben és órában valamelyik gyermek csapat használt.
A hatalmas árnyékot adó fa alatt nagyon jókat lehetett uzsonnázni, reggelizni.
Ezeknél az étkezéseknél azt szerettem a legjobban, hogy ment a csere-bere. Mindenki elcserélhette a másik reggelijével a sajátját, mert a másik reggelije mindig finomabb volt. A napi rendünk hasonló képen alakult, mint az óvodákban. Reggeli után, mindenki szabadon választhatott, mit szeretne játszani. Minden napra volt ajánlott kézműves foglalkozás. Gyöngyfűzés, agyagozás, papírhajtogatás, fonás. A legnépszerűbb program volt a Duna-parti séta.
Nem a sétálás rész volt, ami a legjobban tetszett a gyerekeknek, hanem a fára mászás. A tábor előtti napokban nagy esőzés és vihar volt. Egy fa éppen az ösvényre dőlt, így olyan magasságba tudtak felmászni rá a gyerekek, hogy még biztonságosan tudtak rajta közlekedni. A tábor szervezésekor mindig igyekszem a szülőket arra ösztönözni, hogy a legjobb barátjával együtt jöjjön a gyermek, így a nyári élmény még nagyszerűbb. Ebéd után csendes pihenő következett, amikor mindenki a saját hálózsákjára lepihent. Pihenés után, csöndes játék jöhetett, amíg a kicsik aludtak. Társas játék, kártyázás, legózás. Utána uzsonna, és tovább folytatódhatott a trambulinozás, focizás, kézműveskedés.
Minden nap hozott valami új játékot, új élményt.