Emlékezz csak arra az érzésre, amikor valamilyen célt tűztél ki és azt megcsináltad. Vagy kislányként megrajzoltál valamit, vagy megszereltél fiatal fiúként egyedül valamit! Mikor leérettségiztél, vagy le vizsgáztál valamiből! Amikor elértél valamit és ünnepeltél, büszke voltál magadra! Ugye milyen felemelő érzés, volt?

Küzdöttél érte, volt, hogy már majdnem feladtad, de mégis megcsináltad. Ilyen érzés, amikor egy gyermeket hagyod, hogy küzdjön valamiért. A saját önértékeléséért küzd. Mondhatni, hogy az életéért, a későbbi boldog, sikeres életéért!

Vegyünk egy egyszerű dolgot. Öltözködés. A leges legjobb fejlesztő gyakorlatok egyike. Nagymozgás, finommotorika, térorientáció, helyzetfelismerő képesség, szókincsbővítés, beszédkészség fejlesztés, kommunikáció, társas kapcsolatok, és még nem is soroltam fel mindet.

Gondolj bele, semmi mást nem kell tenned, csak figyelni, és megmutatni, hogy anya, vagy apa, hogy öltözködik. A gyermek mindent úgy tanul meg, hogy utánoz. Figyelj a gyermekre, és utasításokat adj. Utasításokat nem azért adsz, mert lusta vagy neki segíteni, hanem azért, mert ebből tanul a gyermek.

Miután megoldotta a feladatot, akkor jön egy felszabadító örömérzés, hogy én már erre is képes vagyok. Már építetted is az önbizalmát. Nem szükséges agyon dicsérni olyan dologért, amiért nem tett erőfeszítést. Hagynod kell küzdeni. Sokkal, de sokkal jobban építed az önértékelését azzal, hogy vele együtt örülsz a sikerének.